UTAZÁS: Dublin, Írország

    Nincs Dublin kocsma nélkül..

       A csaknem ezer dublini kocsma (lehetne Irish pubnak hívni, de abból is van már itthon egy jó pár) nem egyszerűen ivó, mint inkább otthon az otthon helyett. Társasági hely, ahová játszani, viccet mesélni, jó vagy rossz ír zenét hallgatni, beszélgetni, késői órákon pedig – szó mi szó – hangoskodni jár a nép. Kívülről, az ólomüveg ablakokon át még semmi sem látszik a hely hangulatából, hacsak nem az, hogy szinte vágni lehet a füstöt. De a söntés csillogó sárgaréz csapjai a félhomályban is mutatják a helyes irányt: a kiszáradt kliensnek csak a pultig kell valahogy ellavírozni a pénteki tömegben, hogy kikérje a maga pintjét – errefelé senki nem poharat vagy korsót rendel! – a krémszerű, fehér habbal koronázott, édeskés-kesernyés feketesörből.

       A bohém kocsmák adják Dublin lelkét, a Guinness sör (helyi nevén stout) és az ír whisky pedig nemzeti közkincs, amelynek készítésével, történetével múzeumokban is ismerkedhet az ember.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy a város csak idült alkoholistáknak vagy a szesszel legalábbis szimpatizáló turistáknak nyújthat maradandó élményt, sietek eloszlatni a kétségeit. Dublinban rengeteg a látnivaló, ám a legkellemesebb időtöltés mégis egy hosszabb, különösebb cél nélküli séta a Liffey folyótól délre, a 18. századi aranykort felelevenítő belvárosban. A Fitzwilliam vagy a Merrion Square vörös téglából épült, György-korabeli polgárházait ma is lakják. Bár a régi homlokzatok mögött legtöbbször újonnan épült lakások rejtőznek, kívülről mégis tökéletes az illúzió, amit az öreg lépcsők, a kovácsoltvas korlátok, a színesre festett kapuk és a súlyos bronzkopogtatók idéznek.

      Érdemes elzarándokolni a Grafton Streetre is, ahol a sétáló utcát szegélyező sikkes üzletek és puccos kávéházak között álldogál az árva haláruslány közkedvelt szobrocskája, és utcahosszan szórakoztatnak a mutatványosok, zenészek, járdafestők hadai.

      Az írek – bár ma is buzgó katolikusok – vidám, felszabadult emberek. A Kelta Tigris gazdasági nekilendülése Dublinra is rányomja bélyegét: a St. Stephen’s Green virágágyasai, szökőkútjai között teaszünetben csak úgy nyüzsögnek az öltönyös-mobilos ifjú menedzserek. A fiatalok (a lakosság fele 25 év alatti!) és az idősebbek egyformán közvetlenek. Szívesen elegyednek szóba a külföldivel is, hiszen ha másról nem, hát az időjárásról mindig lehet eszmét cserélni. Azt pedig egyenesen elvárják, hogy az idegen velük örüljön, ha itt a „craic” – a vidámság, a buli, a szórakozás – ideje. Még csak kocsma sem kell hozzá feltétlenül…!

     K I S L E X I K O N     

• Lakosság: 960 ezer
• Nyelv: az ír (gael) nyelvet csak a lakosság 35 százaléka beszéli, általános az angol
• Vallás: katolikus (88%)
• Pénznem: euro (1€ = kb. 250 Ft)

   TIPPEK, TANÁCSOK 

• Vízum: nem szükséges
• Időjárás: Az íreknél a változékony időjárás változatlanul örök beszédtéma, az eső pedig közhelyszámba megy. Bármikor jól jöhet a pulóver, az esőkabát, de a napszemüveg is.
• Étkezés: Hagyományos étel a Dublin coddle (kolbászos, szalonnás, hagymás krumplileves), boxty (krumplilepény) vagy az ír gulyás (ürühússal készült zöldség egytálétel). A black és a white pudding – bármily meglepő – véres és májas hurkát jelent! A gyorséttermek helyi alternatívája az O’Brien’s hálózat, ahol jókora szendvicseket ehetünk 2-2,5 euróért. A csapolt Guiness alig drágább, mint odahaza.

Látnivalók: Trinity College (régi könyvtár benne számos, nevezetes kézírásos kódex-szel), Dublin Castle (alkirályi vár), katedrálisok (Christ Church, St. Patrick’s), Temple Bar (kocsmanegyed), Ha’penny Bridge (régi kovácsoltvas gyaloghíd), Dublinia (várostörténeti múzeum), Guinness Hop Store (sörmúzeum), St. Stephen’s Green (városliget), Grafton Street, Botanikus kert, színes piac a Moore Streeten.

Információ interneten: www.visitdublin.com

Forrás: Tvr-hét